Tartalom:



Mióta végigszenvedtem magam túl vagyok ezen a könyvön, folyton csak az jár a fejemben, hogy valami súlyos gond van velem. Az ugyanis nem lehet, hogy ennek a sorozatnak ekkora fan-bázisa van, én meg húzom a számat rá és kényszerítenem kell magamat arra, hogy jobban szeressem. Pedig valahol ez a helyzet, ha egészen őszinte akarok lenni. Márpedig természetesen akarok.

Engem általában azért el szokott kapni a fan-görcs (höhö) és a legtöbb agyonhypeolt jelenséggel, könyvvel vagy sorozattal tudok azonosulni, és rendszerint be is állok a sorba, mert már csak ilyen mainstream ízlésem van. Én nem akarok villogni azzal, hogy milyen egyedi vagyok, és direkt azért szeretni vagy nem szeretni valamit, mert attól menőbb leszek. Pont nem érdekel a dolog.  Ha tetszik akkor tetszik és erre a legtöbb esetben büszke is vagyok. (Persze akadnak olyan sorozatok, filmek vagy könyvek, amikről véletlenül sem vallanám be nyilvánosan, hogy nem tudok nélkülük élni - ezeket guilty pleasure-ként emlegetem általában, de ettől tekintsünk most el.) Szóval higgyétek el, hogyha azt mondom, hogy nem voltam elájulva ettől a könyvtől - és úgy általában a sorozattól -, akkor bármennyire is sajnálom, de teljesen őszinte vagyok.

Pedig annyira akartam szeretni. Szimpatikus volt a három főszereplő, Tessát a végére egészen megkedveltem, bár kedvenc női hősnő díjat nem adnék neki. De azért kedveltem, tényleg. Bár tudom, hogy Jem óriási közönség-kedvenc, és persze, egy borzasztó jólelkű fiú, engem mégis sokszor idegesített kicsit a finomkodó stílusával. Willt pedig, bármennyire is volt a szívem csücske az első oldaltól kezdve, sokszor szerettem volna felképelni, amilyen megnyilvánulásai voltak. Szóval a legnagyobb bajom talán az volt, hogy nem tudtak eléggé megfogni a karakterek, nem tudtam őket igazán elhinni és szeretni, és valahogy hiába akartam görcsösen felszállni az Árnyvadász vonatra, úgy éreztem, hogy állandóan van valami, ami miatt ez nem sikerül. Már majdnem, már majdnem... és aztán mégsem.


Hónapokig szenvedtem a könyvvel, mire a végére értem, pedig viszonylag gyorsan kivégzek mindent - azt hiszem talán két alkalommal sikerült valóban elkapnia és vinnie magával pár oldalon keresztül, de azután mégis megint leült a dolog és napokig nem is volt kedvem elővenni. Szégyellem, hogy eddig küzdöttem vele, de nekem sokszor kifejezetten nyögvenyelős volt, és nem tudta olvastatni magát. Lehet, hogy ebben én is hibás vagyok, mert pont mindig rosszkor akartam nekiülni, nem tudom. Mindenesetre tényleg szenvedős volt, mégpedig gyakran. Pedig jó az elképzelés, vannak benne érdekes karakterek (bár a legtöbbet nem tudtam hova tenni és nem is tudtam megszeretni őket), akikre lehet építeni, kifejezetten izgalmas volt a háttérsztori és maga a világ is, amiben játszódik, nekem mégis egy nagy "meh" maradt meg a végére az egészből. Amit sajnálok.
Szándékozom ugyan megvenni a sorozat másik két részét is, és majd ha egészben látom a Pokoli szerkezeteket, azután eldöntöm, van-e értelme megpróbálkoznom a Végzet Ereklyéivel, vagy maradjon inkább ennyiben ez a sztori a részemről.

Hozzá kell tennem, maga az univerzum nem volt számomra idegen eddig sem, ugyanis a filmet többször is láttam - nagyon jó kis limonádé, vasaláshoz kifejezetten ajánlom! A sorozatnak is nekifogtam, talán a második évad közepén járok vele, de azt leginkább végszükség esetén kapcsolom csak be, amikor már végképp nem tudom kitalálni, hogy mit nézzek. Ami a legfurább, hogy mindegyikkel kapcsolatban ugyanaz az érzésem, mint Az angyallal - szeretnem kellene ezt a világot, mert én ezeket szeretni szoktam,  minden megvan benne, ami engem meg szokott fogni, amire amúgy általában harapok és amiről utána videókat nézek a YouTube-on és fanfiction-t akarok írni... De ez mégsem rántott magával és nem tudom kitalálni az okát.

Nem akarom ennél jobban lehúzni, mert alapjában véve jó kis sztori ez, és abszolút meg is tudom érteni a hype-ot körülötte. Az más kérdés, hogy nekem ez a tapasztalatom vele, de ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a YA fantasy-t és a "harcolunk a gonosz ellen" történeteket. Én is adok még neki esélyt, és remélem a következő kötettel már pozitívabb hangvételű bejegyzést tudok írni.

Részemről ez most

5,5/10