Pages

  • Home
  • Itt találsz
instagram pinterest

Kitten Vibes

    • Home
    • Rólam
    • Életmódi
    • Fotónapló
    • Molykodások
    • Vizuális
    • Szerintem
    • Próbálgatások
    Azt hiszem a Tumblr-t görgettem éppen, mert képeket kerestem valamiről, amikor megakadt a szemem az öt főszereplő lányt ábrázoló fotókon. Azt rögtön láttam, hogy valami sorozatról lehet szó, már elsőre is kicsit Skins-szagú volt az egész, de aztán tovább is léptem, nem agyaltam rajta túl sokáig. Aztán pár hete a YouTube-on belefutottam egy videóba, ami Noora és William párosáról készült. 3 perc után éreztem, hogy feltétlenül meg kell néznem magamnak, bármi is legyen ez. (Ja igen, és itt most az eredetiről, azaz a Norvég változatról lesz szó - mivel azóta már 7 másik ország is elkészítette a saját verzióját, de ezeket még nem láttam.) 



    Tehát a SKAM. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a fiatalokról szóló könyveket, filmeket, sorozatokat, gyakorlatilag mindent. Valószínűleg, mert a saját tini- és gyerekkoromra emlékeztetnek, amit imádtam, így nagyon szívesen elevenítem fel ezeket az éveket, hiszen tényleg a lehető legjobb emlékeim vannak. Szóval, azt hiszem a nosztalgia faktor az, ami annyira vonz ezekben a történetekben, és amiatt tudok ennyire rajongani értük. Az, hogy újra visszarepülhetek kicsit a 15-16 éves önmagamhoz, felidézhetem a felhőtlen nyarakat és hétvégéket a barátokkal, a bulikat, a csillagleséseket a földön egy pokrócon fetrengve, az üvöltve bőgéseket a fiúk miatt és a részeg, vicces sztorikat, amiken még ma is könnyesre röhögjük magunkat. Mert vagyok olyan szerencsés, hogy ezeknek az embereknek a többsége még ma is része az életemnek. 
    Ezt kapom vissza a rövidke kis részek alatt, amik ezt a sorozatot alkotják. 


    Összesen 4 évad készült el, 2015 és 2017 között, és a különlegessége az, hogy gyakorlatilag mindenben eltér a tipikus sorozat-sémától. Eleve egy websorozatról beszélünk, 15-20 perces kis részekkel - aztán témától függően elhúzódnak néha 40-45 percig is -, valamint minden egyes évadnak más a főszereplője, és tulajdonképpen köré és egy adott probléma köré épülnek az epizódok. Közben természetesen a többi szereplő sorsába is bele-belepillanthatunk, így a korábbi kedvenceinktől sem kell búcsút vegyünk. Ami még nagy különlegessége a SKAM-nek, hogy minden részt klipenként jelentettek meg a megjelenéskor egy héten keresztül, folyamatosan, pontosan azokban az időpontokban, amik a bejátszás elején láthatóak, mintegy felcsigázva az embereket, és egy kijelölt napon játszották le ezeket aztán egyben, mint a heti epizódot - ez általában a péntek volt. (Még jó, hogy már lement, becsavarodtam volna ettől a várakozástól... Nem vagyok a türelem mintaképe, na.) 
    Emellett, ami még szintén különlegessé és a fiatalokhoz abszolút közel állóvá tette a sztorit, az, hogy minden főszereplő valóban jelen volt a social media-ban, ugyanis a készítők mindegyiküknek létrehoztak account-okat Instagramon, hogy ezzel is valódibbá varázsolják az élményt a fanok számára. Szerintem megtapsolhatjuk Julie Andemet, aki ezt ebben a formában kigondolta és meg is valósította. Gyakorlatilag mindent úgy alakított, hogy a fiatalok rögtön rákattanjanak a szériára és tűkön ülve várják a részeket. Mesteri marketing.



    Mint, ahogy már írtam,  a képek alapján elsőre totálisan Skins kistestvérnek gondoltam, és bevallom, ezért sem kattantam rá rögtön. Én nagyon szerettem a Skins-t, tényleg. Totál ráfüggtem, főleg a második csapatra. De őszintén szólva voltak olyan részek, amik még az életről is lehoztak, totál depresszív és elkeserítő hangulata volt sokszor, és hát valljuk be, nem is a reális és életszerű ábrázolásáról volt híres. Mert értem én, hogy az angol fiatalok hardcore-ban tolják, na de mégis...
    A SKAM viszont nem túloz. Vagy legalábbis nem nagyon. Majdnem mindent képes vagyok elhinni neki, mert ha visszagondolok a saját tinikoromra, hát valami ilyesmi rémlik nekem is. És ha elképzelem a norvég fiatalok mindennapjait, zokszó nélkül elhiszem, hogy így telnek. Mert a SKAM nem akar óriási filmes csavarokat bemutatni, a dráma alatt nem azt érti, hogy szétverjük valaki fejét egy baseball ütővel, és nem drog - és alkoholfüggő suttyóként ábrázolja az összes tinit, kivétel nélkül, akiknek ha nem előbbi kettőn, akkor biztosan csak a szexen jár az agya. 
    Persze, a kapcsolatok állnak a középpontban itt is. Mi más? De nem eltúlozva, hanem teljesen természetesen, hihetően, úgy, ahogyan az sokszor a való életben is zajlik. Mert tizenévesen igenis a drámázásról, a túlzásokról, az új tapasztalatokról és az útkeresésről szól minden. Arról is kell szólnia. Az pedig, ahogyan ezt a SKAM bemutatja, valami zseniális. Teljesen függővé tett, totálisan rákattantam a második rész után. Ennél az egyetlen, végtelenül egyszerű oknál fogva: mert valódi. 


    Az összes évad ad valami pluszt, kitér valami olyan társadalmi jelenségre, ami mindannyiunkat érint, ami a mindennapjaink része, és amiről igenis beszélnünk kell. A kapcsolatok gyakori problémáira mutat rá, a hazugságokra, a bizalmatlanságra, a kommunikáció hiányára és ennek következményeire. Arra, hogy milyen először szakítani, először szerelembe esni, őrlődni a barátaid és a szerelem között, rájönni, hogy a saját nemedhez vonzódsz, majd ezt beismerni magadnak és másoknak. Arra, hogy milyen alattomos tud  lenni az önbizalomhiány, az étkezési problémák és az önmarcangolás, vagy hogy milyen ha kívülállónak érzed magadat minden társaságban a vallásod, a személyiséged vagy  szimplán csupán a saját fejedben létező indokok miatt. Nagyon fontos témákról beszél nagyon pontosan, okosan és egyáltalán nem finomkodva.



    Az utolsó évad részemről még hátra van ugyan, de tudom, hogy valószínűleg éppen annyira fogom szeretni, mint az eddigieket. Bizonyos szempontból kicsit félek is elkezdeni, mert utána olyan hamar vége lesz... pedig elnézném még ezeket a csodás színészeket és sztorikat, gyakorlatilag akármeddig. Eleve rajongó típus vagyok, könnyen rákattanok arra, ami megfog, azután pedig végtelenített YouTube videókat nézek a kedvenc párosaimról és fanfiction-öket keresek róluk, szóval elég sűrűn megesik, hogy nagyon odaleszek valamiért. Az viszont, hogy egy sorozat ilyen hamar és ilyen könnyen magába bolondítson, még nálam is ritka. A SKAM-nak ez viszont seperc alatt sikerült és abszolút pozitív érzéseket szabadít fel bennem, jó nézni és bár rossz lesz elengedni, biztosan adok majd egy esélyt a remake-eknek, és megnézem magamnak, mit csináltak belőle az amerikaik, a spanyolok vagy az olaszok. Talán egy kicsit kárpótol majd.


    Ez most nekem nagyon...

    9,5/10 



    [ide muszáj betennem a kedvenc videóimat, ha a bejegyzés esetleg még nem győzött volna meg benneteket arról, hogy ez a sorozat egy MUST SEE]





    Continue Reading
    Tartalom:
    A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!
    Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.

    Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.


    Mióta végigszenvedtem magam túl vagyok ezen a könyvön, folyton csak az jár a fejemben, hogy valami súlyos gond van velem. Az ugyanis nem lehet, hogy ennek a sorozatnak ekkora fan-bázisa van, én meg húzom a számat rá és kényszerítenem kell magamat arra, hogy jobban szeressem. Pedig valahol ez a helyzet, ha egészen őszinte akarok lenni. Márpedig természetesen akarok.

    Engem általában azért el szokott kapni a fan-görcs (höhö) és a legtöbb agyonhypeolt jelenséggel, könyvvel vagy sorozattal tudok azonosulni, és rendszerint be is állok a sorba, mert már csak ilyen mainstream ízlésem van. Én nem akarok villogni azzal, hogy milyen egyedi vagyok, és direkt azért szeretni vagy nem szeretni valamit, mert attól menőbb leszek. Pont nem érdekel a dolog.  Ha tetszik akkor tetszik és erre a legtöbb esetben büszke is vagyok. (Persze akadnak olyan sorozatok, filmek vagy könyvek, amikről véletlenül sem vallanám be nyilvánosan, hogy nem tudok nélkülük élni - ezeket guilty pleasure-ként emlegetem általában, de ettől tekintsünk most el.) Szóval higgyétek el, hogyha azt mondom, hogy nem voltam elájulva ettől a könyvtől - és úgy általában a sorozattól -, akkor bármennyire is sajnálom, de teljesen őszinte vagyok.

    Pedig annyira akartam szeretni. Szimpatikus volt a három főszereplő, Tessát a végére egészen megkedveltem, bár kedvenc női hősnő díjat nem adnék neki. De azért kedveltem, tényleg. Bár tudom, hogy Jem óriási közönség-kedvenc, és persze, egy borzasztó jólelkű fiú, engem mégis sokszor idegesített kicsit a finomkodó stílusával. Willt pedig, bármennyire is volt a szívem csücske az első oldaltól kezdve, sokszor szerettem volna felképelni, amilyen megnyilvánulásai voltak. Szóval a legnagyobb bajom talán az volt, hogy nem tudtak eléggé megfogni a karakterek, nem tudtam őket igazán elhinni és szeretni, és valahogy hiába akartam görcsösen felszállni az Árnyvadász vonatra, úgy éreztem, hogy állandóan van valami, ami miatt ez nem sikerül. Már majdnem, már majdnem... és aztán mégsem.


    Hónapokig szenvedtem a könyvvel, mire a végére értem, pedig viszonylag gyorsan kivégzek mindent - azt hiszem talán két alkalommal sikerült valóban elkapnia és vinnie magával pár oldalon keresztül, de azután mégis megint leült a dolog és napokig nem is volt kedvem elővenni. Szégyellem, hogy eddig küzdöttem vele, de nekem sokszor kifejezetten nyögvenyelős volt, és nem tudta olvastatni magát. Lehet, hogy ebben én is hibás vagyok, mert pont mindig rosszkor akartam nekiülni, nem tudom. Mindenesetre tényleg szenvedős volt, mégpedig gyakran. Pedig jó az elképzelés, vannak benne érdekes karakterek (bár a legtöbbet nem tudtam hova tenni és nem is tudtam megszeretni őket), akikre lehet építeni, kifejezetten izgalmas volt a háttérsztori és maga a világ is, amiben játszódik, nekem mégis egy nagy "meh" maradt meg a végére az egészből. Amit sajnálok.
    Szándékozom ugyan megvenni a sorozat másik két részét is, és majd ha egészben látom a Pokoli szerkezeteket, azután eldöntöm, van-e értelme megpróbálkoznom a Végzet Ereklyéivel, vagy maradjon inkább ennyiben ez a sztori a részemről.

    Hozzá kell tennem, maga az univerzum nem volt számomra idegen eddig sem, ugyanis a filmet többször is láttam - nagyon jó kis limonádé, vasaláshoz kifejezetten ajánlom! A sorozatnak is nekifogtam, talán a második évad közepén járok vele, de azt leginkább végszükség esetén kapcsolom csak be, amikor már végképp nem tudom kitalálni, hogy mit nézzek. Ami a legfurább, hogy mindegyikkel kapcsolatban ugyanaz az érzésem, mint Az angyallal - szeretnem kellene ezt a világot, mert én ezeket szeretni szoktam,  minden megvan benne, ami engem meg szokott fogni, amire amúgy általában harapok és amiről utána videókat nézek a YouTube-on és fanfiction-t akarok írni... De ez mégsem rántott magával és nem tudom kitalálni az okát.

    Nem akarom ennél jobban lehúzni, mert alapjában véve jó kis sztori ez, és abszolút meg is tudom érteni a hype-ot körülötte. Az más kérdés, hogy nekem ez a tapasztalatom vele, de ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a YA fantasy-t és a "harcolunk a gonosz ellen" történeteket. Én is adok még neki esélyt, és remélem a következő kötettel már pozitívabb hangvételű bejegyzést tudok írni.

    Részemről ez most

    5,5/10 

    Continue Reading
    Newer
    Stories
    Older
    Stories

    az elkövető

    Photo Profile
    Kitti

    Született idealista és álmodozó.
    Könyvmoly, romantika - és horrorfan. Ne keresd az összefüggést.
    Sminkmániás és ha úgy van, - márpedig sokszor van úgy - konyhatündér.
    Néha túlzottan Skorpió. Bocsi.

    Címkék

    2020 2021 7kedvenc anne with a ne árnyvadász univerzum cassandra clare diéta évértékelés fotonaplo fotozas friends gondolatok goodbye hello hurranyaralunk karantén könyv könyvkritika lifestyle összegzés pokoli szerkezetek queer as folk SKAM sorozat sorozatmánia stranger things supernatural szerintem the walking dead tura vélemény vizuális yearend

    Itt találsz

    • instagram
    • bloglovin
    • pinterest

    Legutóbbiak

    TÖRTÉNELEM

    • december 2020 (1)
    • április 2020 (1)
    • január 2020 (2)
    • november 2019 (1)
    • október 2019 (2)
    • szeptember 2019 (1)

    Moly

    Created with by BeautyTemplates

    Back to top